Határtalanul!Pályázatok

Határtalanul! 2019 – Délvidék

HAT-18-01-0109 - "Délvidéki örökségünk, vajdasági magyarok a történelemben"

Iskolánk 49 hetedik évfolyamos diákja 2019. május 07-e és 2019. május 10-e között a HATÁRTALANUL! Program keretén belül Délvidéken tett kirándulást. A HAT-18-01-0109 kódú, “Délvidéki örökségünk, vajdasági magyarok a történelemben” című pályázaton 2 940 000 Ft pályázati támogatást kapott iskolánk a programok megvalósítására a Bethlen Gábor Alapkezelőtől.

Pályázatunk célja a határon túl élő magyarság megismerése, új partnerségi együttműködés kialakítása, megismertetni a Trianon előtti Magyarország történelmét, természeti kincseit, kulturális életét és a tőlünk elszakadt magyarság jelenlegi helyzetét, erősödjön a tanulók magyar kisebbség iránti pozitív attitűdje. Magyarországi lokálpatriotizmusukban jelenjen meg a célország kulturális szemlélete, valamint olyan fontos emberi tulajdonságok, mint például az egymás iránti elfogadás és tisztelet. Hosszú távú eredményként azt várjuk, hogy a kiépített kapcsolatok a jövőben is fennmaradnak, újabb együttműködések jönnek létre.

A program helyszínei:

  1. nap: Kelebia, Szabadka, Palics, Bácskossuthfalva, Kishegyes
  2. nap: Újvidék, Pétervárad, Szalánkemén
  3. nap: Óbecse, Aracs, Sóskopó, Kishegyes
  4. nap:  Ada, Zenta, Nagykikinda

Előkészítő tevékenység

Február 26-án látogatást tettünk az Országházban, ahol tanulóink az épület nevezetességeinek megcsodálása mellett történelmi játékokon (pl. királlyá avatás) is részt vettek.

Április 16-án 3 óra időtartamban részt vettünk múzeumpedagógiai foglalkozáson, a szolnoki Damjanich János Múzeumban helyi múzeumpedagógusok irányításával. Célja volt ismeretek szerzése a vajdasági magyarok történelméről, művészetéről, szokásairól, hagyományairól, a tanulók motiválása, az utazás előkészítése.

Az alkalmazott módszerek: frontális és kooperatív technikák.

Eszközei: kiállított múzeumi tárgyak, hangfelvételek, képi illusztrációk, dominó- és puzzlejáték, drámapedagógia, szerepjáték, kompetenciafejlesztés.

Április 25-én osztályonként 3-3 előkészítő órát tartottunk.

Alkalmaztuk a magyar nyelv és irodalom, történelem, hon- és népismeret, földrajz, biológia, informatika órákon  szerzett tudást, kompetenciákat.

Előzetes ismereteket gyűjtöttünk a meglátogatandó terület történelméről, jelenkoráról, földrajzáról, élővilágáról, a helyi népszokásokról. Útitervet és időjárás-előrejelzést készítettünk.

A kirándulás

1. nap - 2019.05.07. - Kelebija, Szabadka, Kishegyes

Délelőtt útközben a buszon felelevenítettük a Vajdaság történelmét, etnikai öszetételét, felidéztük a terület híres szülötteit. Látogatást tettünk a híres kelebijai ménesnél és a Fiákermúzeumban, ahol beszélgettünk a lipicai ménes történetéről, a fiákerek fejlődéséről. Meghallgattuk a tanulók beszámolóit, és a múzeum vezetőnőjének előadását, fotókat, jegyzeteket készítettünk. Ezután lovagláson és kocsikázáson vettünk részt, majd különféle sporttevékenységeket végeztünk, játszottunk.

Délután városnéző sétát tettünk Szabadkán, mely Trianonig a 3. legnépesebb magyar város volt. Megtekintettük a Reichl palotát, a Korzót, a Városházát. A tanulók idegenvezetést tartottak az előzetesen kiadott gyűjtőmunkák alapján. Fotókat készítettünk az itthoni beszámolókhoz, kutatótevékenységeket végeztünk (szecessziós épületek felkutatása, a stílus jellegzetességeinek gyakorlatbeli feltérképezése a rajz tantárgyhoz kapcsolódóan). Gyakoroltuk a térképismeret alkalmazását az iskolai földrajz tananyaghoz kapcsolódóan (koordináták megadása, távolságszámítás). Rendhagyó irodalom órát tartva megemlékeztünk Kosztolányi Dezső munkásságáról.

Felkerestük a gyógyhatású termálvizéről híres Palicsi-tavat. A rajz tárgyhoz kapcsolódva szecessziós fürdőépületeket, színpompás villákat kerestünk, azokról rajzokat, fotókat készítettünk. Megemlékeztünk Vermes Lajos munkásságáról.

Bácskossuthfalván megtekintettük és megkoszorúztuk a hányatott sorsú Kossuth-szobrot és millecentenáriumi emlékművet, Kossuth nótákat énekeltünk.

Ezután elfoglaltuk szállásunkat a kishegyesi Kátai-farmon. Vacsorára hagyományos vajdasági ételeket fogyasztottunk, megismertük ezek elkészítésének módját, majd a nap eseményeinek megbeszélése, naplóírás és játék következett.


2. nap - 2019.05.08. - Újvidék, Pétervárad, Szalánkemén

Délelőtt Újvidéken megtekintettük a Városházát, a neogótikus templomot, a görögkeleti székesegyházat és a püspöki palotát. Kiselőadást tartottunk a város tartományi központi szerepéről, történelméről, a kapcsolódó érdekességekről pl. Albert Einstenről, aki élt itt.

Megálltunk a “bevehetetlen” péterváradi erődnél, melyet egykor a “Duna Gibraltárjának” hívtak. Sétáltunk a várban, felkerestük az óratornyot. A 16 km hosszú alagútrendszerből 1 km-t bejárhattunk, mely óriási élmény volt a gyerekeknek.

Útközben a buszon kiselőadásokat hallgattunk a Ferenc-csatorna – Ferenc József csatornáról, Türr István szerepéről, a löszhátságról, a települések összetételéről, a térség híres termékeiről, a Szerémségről.

Délután sétahajókázáson vettünk részt Szalánkeménnél, ahol a Tisza a Dunába ömlik. A matematika tantárgyhoz kapcsolódódóan számításokat végzünk a Tisza és a Duna hosszának arányáról, százalékos formában meghatározzuk az eredményt. Megvizsgáltuk a víz tisztaságát, tájképeket készítettünk fényképes és rajzos formában is.

Esti terveinkbe beleszólt a technika ördöge. Az autóbusszal kisebb műszaki gond adódott, így a Pékmúzeum és a Kékház meglátogatását a következő napra kellett halasztanunk.

3. nap - 2019.05.09. - Óbecse, Aracs, Sóskopó, Kishegyes

Délelőtt Óbecsén meglátogattuk a Görgey mellett hadifestőként szolgáló Than Mór és kémikus fivére, Károly szülőházát, mely ma múzeumként funkcionál, telis-tele érdekesebbnál-érdekesebb, játékos, de ugyanakkor tudományos tárgyakkal, melyeket ki is lehetett próbálni.

Látogatást tettünk a Lurkó Gyermekház kis lakóinál is, akikkel közös játékon veszünk részt, dalokat és verseket tanítottunk nekik, beszélgettünk az otthon életéről, a Poverello alapítvány munkásságáról, átadtuk az előzetesen gyűjtött adományokat.

Óbecsén tanulói kiselőadást hallgattunk meg az Eiffel-zsilipről.

Délután elsétáltunk a Dél-Alföld egyik legértékesebb építészeti emlékéhez, a 12-13. század között épült aracsi pusztatemplomhoz, a délvidéki magyarság kulturális megmaradásának szimbólumához. Megfigyeltük építészeti jellegzetességeit, fotókat készítettünk, elénekeltük a Himnuszt, koszorúztunk.

Gyalogtúrán vettünk részt a Sóskopóhoz, megfigyeltük a helyi életközösséget. Az érdekes természeti jelenség kialakulásáról kiselőadást tartottunk az előzetesen kiadott feladatok alapján, továbbá kutató-gyűjtő munkát végeztünk.

Úton a szállásunkra, Kishegyesre a buszon népdalokat énekeltünk. Kiselőadást hallgattunk meg a Vajdaság folyóiról, híres szülötteiről, a falvak lakosságának összetételéről, a mezőgazdasági föld értékéről. 

Bepótoltuk az előző nap este elmaradt programokat. Meglátogattuk a Kékházat…

… és a Pékmúzeumot, majd kürtőskalácsot sütöttünk és fogyasztottunk.

A vacsora után a helyi táncegyüttes tagjaival közös táncesten vettünk részt, beszélgettünk velük a helyi és a szolnoki szokásokról, táncokról, népdalokat énekeltünk.

4. nap - 2019.05.10. - Ada, Zenta, Nagykikinda

Délelőtt meglátogattuk az adai Cseh Károly Általános Iskolát, megismerkedtünk mindennapjaival. Találkoztunk az iskola növendékeivel és a pedagógusokkal, akikkel beszélgettünk a helyi oktatási rendszerről, tananyagról, a tanulók sikereiről, eredményeiről, a kisebbségi jogokról, a magyarság helyzetéről. Átadtuk ajándékainkat, melyek tanulóink és szüleik felajánlásaiból származtak. Közös kulturális- és sportprogramokon vettünk részt.

Az iskolával jó kapcsolataink vannak, hiszen immáron negyedik éve térünk vissza hozzájuk a tanulmányi kirándulás keretein belül. 

Délután városnézésen vettünk részt Zentán, a “legmagyarabb városban”. Megtekintettük a csata emlékművét, a délvidéki vérengzés magyar áldozatainak emlékoszlopánál nemzeti színű szalagot helyeztünk el, majd egyperces néma főhajtással tisztelegtünk az áldozatok emléke előtt. Rendhagyó történelemórát is tartottunk itt. Ezt követően megtisztítottuk a zentai Tisza-part egy szakaszát.

Végezetül Nagykikindára mentünk, ahol látogatást tettünk a városi múzeumban, aminek az udvarán egy 1996-ban a közelben talált mamut csontváza van kiállítva.

Útban hazafelé Szolnokra a buszon Délvidék-ismereti vetélkedőt tartottunk, népdalokat énekeltünk. Rendeztük gondolatainkat, kiválogattuk a fényképeket, melyeket a későbbi rajzórákon illusztrációk formájában dolgozunk fel. Élménybeszámolókat tartottunk, villámkérdéseket tettünk fel a négy nap eseményeiről. Páros munkában matematikai számításokat végeztünk a megtett kilométerekről.

Értékelő órák

2019. május 14-én 3 órában értékelő órákat tartottunk az iskolában.

Az értékelő óra keretén belül egy komplex, a tanulmányi kirándulás egészét átfogó portfóliós bemutató valósult meg. Kiscsoportos foglalkozás keretén belül feldolgoztuk a 4 nap eseményeit, a gyerekek beszámolókat, prezentációkat készítettek, naplót írtak, a kint elkészült képeket néztük meg és beszéltük át. A közösen elkészített fotókból, rajzokból tablókat készítettünk, melyeket később a Nemzeti Összetartozás Napján rendezendő kiállításon nézhetnek meg az érdeklődő tanulók és szülők.

Bemutató órák

2019. május 18-án 2 órában bemutató előadásokat tartottunk az alsóbb évfolyamosoknak.

A Nemzeti Összetartozás Napja

2019. június 04-én megtartottuk megemlékezésünket Nemzeti Összetartozás napjáról és a Határtalanul témanapot.

A megemlékezésen túl a kiránduláson résztvett tanulók forgószínpadszerűen körbejárták az osztályokat, és előadásokat, vetélkedőket tartottak a témával kapcsolatban.
Ekkor állítottuk ki a tablókat, továbbá a témában (“A 10 legszebb magyar szó”) meghirdetett rajzpályázat alkotásait. A zsűri a legszebb képeket készítőket díjazta is.

Célunk a pozitív attitűd kialakítása, a közös történelmi értékrend megerősítése volt, továbbá elményíteni a tanulók határon túl élő magyarsággal kapcsolatos irodalmi, kulturális, történelmi ismereteit.

Tanulói beszámolók

Az Országházban

A kirándulásra reggel indultunk a vasútállomásról egy budapesti vonattal. Az utat barátaimmal töltöttem, így gyorsan oda is értünk.

Először nem a Parlamentbe mentünk be, hanem a mellette lévő múzeumba, ahol feladatokat oldottunk meg csapatokban. Elsőnek az 5 koronázási ékszert kellett megtalálnunk, amiket szórólapok imitáltak a rajtuk lévő képekkel az ékszerekről.

Aztán a királlyá avatás folyamatával ismerkedtünk meg, nem is akármilyen módon, hanem színészkedéssel. Először kiválasztottuk a királyunk és királynőnk nevét. Az osztályt ismerve tudtam, hogy jó neveket fogunk kitalálni… végül így is lett. Így lett a királyunk Sanyi és királynőnk Eszmeralda. Miután ezzel megvoltunk, a csapatok választhattak egy-egy részletet a ceremóniából, amit el akartak játszani. Így játékos módon ismerkedhettünk meg ezzel az igen fontos eseménnyel. Az előadás nagyon jól telt, sokat nevettünk. Miután mi itt végeztünk, a b-sek jöttek, akik jóval hosszabb ideig voltak bent mint mi, de nekünk is sikerült jól elütni az időt.

Kimentünk az Országház előtti térre, ahol szerencsénkre éppen akkor volt az őrségváltás, így megnézhettük azt is. Nagyon fújt a szél, de mi így is jól éreztük magunkat és gyönyörködtünk a minket körülvevő csodaszép épületekben, szobrokban és a Dunában is.

Amikor a másik csapat is végzett, végre bemehettünk a Parlamentbe. Ahogy beléptünk, egy hosszú vörös szőnyeg tárult elénk, ami végigvezetett minket egész úton. Amikor felnéztünk a plafonra, nem mindennapi látvány tárult elénk… a plafon egy része be volt aranyozva. Eközben végig lépcsősor vezetett fel minket, amíg el nem értük a megfelelő szintet.

Ez a kupolaterem szintje volt, ahol a legtöbb koronázási ékszernek van helye: a Koronának, a Jogarnak, az Almának és a Kardnak. A kupolán belül még több arany volt látható. A plafonon egy gyönyörű csillár volt a középpontban, amiből egy aranyból készült virág formálódott ki.

Miután ezt is megnéztük, csináltunk egy osztályképet az egyik folyosón és lementünk a lépcsőkön ugyanazon az útvonalon, közben átmentünk sok szép szobán is, ahol egy oszlop körül gyönyörű fotelek voltak learkva, egy folyosón áthaladva nagy ablakok nyíltak a szemet gyönyörködtető tájra, többek között a Dunára és az azt körülvevő Budára.

Miközben én még javában ámuldoztam, már kint is voltunk a Parlamentből. Ezután a Szent István Bazilikát látogattuk meg.

A vonatút hazafelé megint jól telt, de most már fáradtan inkább csak a tájat néztük, vagy aludtunk.

Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, mert sok új információval gazdagodtam, jól éreztem magam és a barátaimmal voltam. És végül, de nem utolsósorban, minden sokkal gyönyörűbb volt, mint gondoltam… a régi épületek, a tér, a kilátás, ami onnan nyílik és persze az Országház… kívül-belül.

A Damjanich Múzeum meglátogatása

Egy iskolai napon ellátogattunk a Kossuth téri Damjanich Múzeumba a Határtalanul pályázat kapcsán, ugyanis Szolnok és környékének népművészete, szokásai, hagyományai, lakosainak életmódja, foglalkozásaik nagyon hasonlítottak a délvidéki magyarokéhoz.

Amint megérkeztünk a múzeumba, már rögtön csapatokra osztottak bennünket. Az én csapatársaim Zita, Szabi, Jázmin, Balázs és Rebeka voltak. A hat fős csapatunknak az volt az első feladata, hogy rakjunk össze egy képet a régi Szolnokról. Ez elég könnyű volt, mivel úgy éreztük, mintha kirakóznánk. Utána egy párbeszédet kellett írnunk, amelynek a témája az volt, hogyan kell eladni valamit a piacon. Ennek a feladatnak a megoldásánál is elég ötletes gondolatok születtek.

Ezután a csapatokat 4 külön helyiségbe küldték. Mi először a dominós szobába mentünk, ahol elégé megizzasztott bennünket ez a „könnyű” játék. Majd a második teremben Magyarország vízrajzi térképéről kellett leolvasnunk azt, hogy hogyan szabályozták a Tiszát. Ez nagyon érdekes volt, mert ha máshogyan néztük a térképet, akkor az megváltozott. A következő teremben pedig megtudhattuk, hogy régen milyen házakban éltek az emberek Magyarországon. Itt a feladatunk az volt, hogy el kellett adnunk egy ilyen házat.

Az utolsó teremben a pásztorkodásról volt szó, amely kapcsán ki kellett találnunk a kiállított tárgyak nevét, és azt, hogy azokat mire használták.

Amikor az összes csapat végzett minden teremben, indultunk vissza az iskolába. Szerintem elég érdekes volt ez a nap, és sokat tanultam belőle.

A legmeghatározóbb élményem

A kedvenc programom a 3. napon a Lurkó Gyermekház volt.

Először is nagyon tetszett az, ahogy fogadtak minket. Nagyon kedvesek voltak, és látszott az ott dolgozó felnőtteken is, hogy nagyon vártak minket ők is, nem csak a gyerekek.

Sokat készültek a fogadásunkra, például csináltak egy kedves videót, amiben bemutatták, hogy hogyan is telnek a hétköznapjaik, illetve hogy milyen programokat szoktak kitalálni.

A gyerekek is nagyon kedvesek voltak, nem féltek, hanem nagyon közvetlenek voltak velünk. Megöleltek minket, beszélgettünk, játszottunk együtt.

A végén, amikor már indulni készültünk, nagyon szomorúak voltak, ahogy mi is, de azért boldog is voltam mert nagyon jól szórakoztam és szerintem ezen a programon nevettem a legtöbbet.

Örültem annak is, hogy ajándékainkkal örömet szereztünk a gyerekeknek.

A hazaérkezés után...

Hazaérkezés után is sokat gondoltam a kirándulásra, ami nagyon izgalmas és jó volt, és nagyon tetszett. Nagyon örülök annak, hogy kedves tanáraink éltek a pályázati lehetőséggel, így rengeteg új dolgot megtudhattam az országon kívül élő magyarokról és hogy hogyan élnek.

Az utazást követő napokban értékelő órán vettünk részt, ahol Zsuzsa néni és Kriszti néni segítségével felelevenítettük az emlékeinket, megbeszéltük az út programját. Csoportokat alkottunk, és mindenki tablót készített egy-egy nap eseményeiről és a látnivalókról. Nagyon szeretek rajzolni, így én készíthettem a szecessziós épületeket bemutató tabló keretét. Ezeket a tablókat később, a trianoni megemlékezésen ki is állítottuk az iskola folyosóján.

A kisebbeknek is előadásokat tartottunk, ahol szintén bemutattuk alkotásainkat, és elmeséltük élményeinket. Nagyon tetszett nekik, hogy mennyi programot lehet szervezni és mennyi élményt lehet átélni négy nap alatt. Biztattuk őket, hogy pályázzanak ők is, ha majd hetedikesek lesznek.

Június 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja is erről szólt. Osztálytársunk, Luca írt egy kis színdarabot, amit előadtunk az iskolai megemlékezésen is, aminek a végén hatalmas tapsot kaptunk.

Ezután kihirdettük a rajzverseny eredményét, aminek a címe „A 10 legszebb magyar szó” volt, és a tablóinkat is megnézhette mindenki. Ezután vetélkedőket, kézműves- és sportfoglalkozásokat tartottunk.

Úgy érzem, sikerült az egész program mondanivalóját átadnunk a többieknek, és felkeltettük érdeklődésüket a pályázat és az elszakított magyarok iránt.

Összefoglaló

Reményeink szerint a diákok vajdasági magyarsággal kapcsolatos ismeretei mélyebbé váltak, a kialakult diákbarátságok erősítik az összetartozás tudatát.